1931. július 11-én született Rákospalotán (ma Budapest XV. kerülete)
1949-ben érettségizett a Dózsa György Gimnáziumban, ahol Galla Endréhez különrajzra járt
1954-ben diplomát kapott a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán, amely ma egyetem 1955-től tanított is itt, 1990-től címzetes egyetemi docens
1956-ban növendékeivel tanulmányúton volt Prágában
1950-es ’60as években főleg illusztrált, plakátokat tervezett, de jó néhány erdészeti-vadászati pavilon tervezésével is megbízták
1968-tól vizsgázott sportvadász és tudományos madárgyűjtő 1970-től több vadászati témájú falfestményt festett (secco technikával) különböző vadászházakban, kastélyokban
1971-ben a Budapesten megrendezett Vadászati Világkiállításon öt pavilont tervezett és kivitelezett munkatársaival. Ugyanebben az évben megjelent a 18 lapból álló „Vadjaink” című képeslapsorozata.
1974-től alapító tagja és munkatársa a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek
1974-ben elkészítette a „Vadászható madaraink” című füzetet és plakátot
1975-ben fél éves kiállítási körúton volt az USA-ban és Kanadában
1976-tól 10 éven keresztül főmunkatársa az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalnak. Ez idő alatt elkészítette Magyarország védett madarait négy plakáton ábrázolva
1970-es évek elejétől áttért a piktúrára, természeti képeket festett
1979-ben minisztériumi küldöttként egy 50 m2-es falképet készített Ulánbátorban (Mongólia) a „Természet Házában”
1981-ben a plovdivi Vadászati Világkiállítás magyar pavilonjának tervezője
1982-ben megkapta a „Környezet védelméért” kitüntetést
1986-ban több hónapig tartózkodott Afrikában – Tanzániában – Dr. Nagy Endre vendégeként
1989-ben egyéni kiállítást rendezett a müncheni Német Vadászati és Halászati Múzeumban, ez volt a legkiemelkedőbb a németországi kiállításai közül
1991-ben életmű-kiállítása volt a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban, a budapesti Vajdahunyadvárban
1992-ben kiállítást rendezett a Finn Vadászati és Halászati Múzeumban Riihimäkiben. Összesen 20 önálló külföldi kiállítása volt, ebből 17 nyugat-európában: Ausztriában, Svájcban, Luxemburgban, Németországban
1994-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét
1996 óta elnöke az Altamira Egyesületnek, amely a természethez kötődő képzőművészek csoportja
2001-ben Csergezán Pál díjjal tüntették ki, ugyanebben az évben megkapta az „Arany túzok toll” életműdíjat
2001 óta vezet nyári képzőművészeti táborokat „Muray Műhely” címen
2004-ben elnyerte a Köztársasági Arany Érdemkeresztet, ugyanebben az évben megjelent a háromnyelvű életrajzi albuma „Témám a természet” címmel
2005-ben lemondott a gyakorlati vadászatról, megvált fegyvereitől, így csak lélekben és festményein „vadászik” tovább
2006-ban, 75 éves korában négy kiállítást rendezett, amelyek közül a jelentősebbek a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban és a Gödöllői Királyi Kastélyban voltak
2007-ban a Magyar Képzőművészeti Egyetem címzetes egyetemii tanárává választotta
2008-ban a Keszthelyi Vadászati Múzeum megnyitásához kapcsolódott Muray Róbert festményeinek kiállítása. Ebben az évben Csepel díszpolgárává választották
2009. szeptember 2-án elhunyt, Budapesten, hónapokig tartó súlyos betegséget követően